2010. április 29., csütörtök

Anyag nem vész el

Kivettem a könyvtárból a "Tökéletes esküvő" és az "Esküvőszervezés" című könyveket.

Csalódtam.

Székszoknyák, színkombinációk, kit hova ültessünk, mi a feladata a koszorúslányoknak, milyen ruha áll jól, ha túl nagy a melled, galambröptetés, lufik, vőfélyek.

Semmi arról, hogy mi a teendő, ha két hónappal az esküvő előtt elúszik a kijelölt helyszín. Sehol egy kézzelfogható tipp (Kossuth Lajos u. 34., a közért után balra a kis utca, július 3-án épp szabad, olcsó, hangulatos), sehol egy praktikus bíztatás (Hertelendy Klára, szül. Szabó március 7-én esküdött, fergeteges lagzi, ugyan január 21-én még nem volt helyszín). Semmi ilyesmi.

Sőt. Nincsen "Munka mellett mikor szervezzünk vidéki lagzit" vagy "Hogyan győzzük meg a főnökünket, hogy munkaidőben" című fejezet sem. Szóval csalódtam. Nem kifejezés. Kétségbeestem, összeomlottam, lemondó és nihil lettem, ami korábban sosem voltam.

Ez érdekes eredményre vezetett az anyagmegmaradás törvénye alapján (ami nem vész el - jelen esetben anyag = esküvőszervezési lelkesedés -, csak átalakul): B. beindult. Rezesbandát szerzett, délutáni kocsmatúrát szervezett a vendégeknek a templomi szertartás utánra (mondván: ha már a hely szar, legalább a vendégek érkezzenek részegen), és lelkesen ajánlgatta fotós barátját (tudja-e, hogy a tervek szerint a képeken ő is rajta lesz?). Egyszóval átvette az odaadó és lendületes irányítást - amint észlelte, hogy én önként lemondok róla.

Vajon működik az anyagmegmaradás törvénye a háztartási kérdésekben is?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése