Azt mondod, mindenbe belekötök, úgy érzed, semmit nem tudsz jól csinálni. Hiszen én csak megpróbálom szisztematikusan elérni, hogy felnyissam a szemed, hogy megértsd: mi is a bajom. Megpróbálok mindig higgadtan, kedvesen elmagyarázni neked mindent. Tudod: hogy mi is kell a nőnek.
Azt mondod, ne neveljelek. Pedig muszáj, bizonyos dolgokra egyszerűen meg kell, hogy tanítsalak. Ha már magadtól nem tudod (és vagy olyan rendes, hogy be is vallod, hogy nem tudod). Hiszen egyáltalán nem vagy elég odaadó, figyelmes, gondoskodó, teátrálisan szeretgető, mondom. Nem reprezentálsz minket a külvilág felé mint párt, mint összetartozó egységet. De ezt te nem érted. Hogyan is érthetnéd? Férfi vagy. Teáskanál. Ez természetes. Ezért is kell neked egy türelmes, empatikus pedagógus.
Először arra gondoltam, készíthetnék neked egy szótárt – a női nyelv rejtelmeiről. Vagy egy praktikus útmutatót arról, miket kell tenni és mondani, hogy elérd a kívánt hatást. Tudod, régen hosszú könyveket adtak ki a nőknek és részletes cikkek jelentek meg a Nővilágban olyasmikről, hogy hogyan legyél jó feleség, háziasszony, stb. Arról persze senki nem írt még könyvet, hogy hogyan legyél odaadó férfi. Jellemző. Mondjuk egy ilyen kezdetűt:
- Gyakran kedveskedjünk a párunknak a hétköznapitól eltérő apróságokkal. Például: vegyünk virágot, ha nincs szülinapja, előzzük meg őt a bevásárlással, egyszer-egyszer érjünk haza a szokásosnál előbb, hogy eltöltsünk együtt egy nyugodt estét, küldjünk a munkahelyünkről napközben szerelmes elektronikus képeslapot, hívjuk fel néha mi is „csak úgy” stb.
- Amikor beszél, nézzünk az arcába, mutassunk érdeklődést, bólogassunk, hallassunk a történetet kísérő hangokat, megjegyzéseket (például nevessünk, bosszankodjunk vele együtt, jegyezzük meg, hogy „hát ilyen nincs”, vagy „ez elképesztő”). A sztorik végén ne váltsunk rögtön saját témánkra, hanem kicsit kérdezzünk vissza, próbáljuk beazonosítani a sztori szereplőit („ez az a rosszul öltözködő kolléganőd, akit múltkor is meséltél?”), esetenként adjunk a helyzethez illő tanácsot. Vigyázat: próbáljunk empatikus, mégis kézzel fogható dolgot javasolni, de sose okoskodjunk!
- Társaságban legyünk különösen figyelmesek: például ha svédasztal van, ajánljuk fel, hogy majd mi viszünk harapnivalót szívünk hölgyének (Vigyázat! Semmi karaj a vegáknak vagy dobos torta a fogyózóknak!), ha egyfolytában jár a lába az asztal alatt, kérjük fel táncolni. Ez elsősorban akkor érvényes, ha más nők is a közelben vannak, hogy ők is lássák, milyen odaadóak vagyunk. Ha a vendégség saját otthonunkban van, igyekezzünk nagyon háziasnak tűnni, kapjuk ki a kezéből a mosogatószivacsot, kérés nélkül terítsünk meg, szolgáljuk fel az italokat, satöbbi.
- Vegyünk részt aktívan a közös élet tervezésében: találjunk ki mi is programokat, járjunk utána olyan szabadidős dolgoknak, amiket a párunk is kedvel. Mindig tartsuk észbe a már leszervezett programokat.
- Ha ő a kedvünkben próbál járni, legyünk nagyon meghatottak. Mondjunk neki olyanokat, mint például: „napról napra szebb vagy”, „nem is tudom elhinni, hogy ekkora mázlista vagyok, hiszen egy ilyen fantasztikus nő oldalán élhetek”, „valódi kincs vagy” stb.
Szóval valami ilyesmire gondoltam - hátha egy ilyen írás segítene neked. Mert ugye ez az egyik megoldás, hogy alaposan megneveljelek.
Aztán rájöttem: van egy másik megoldás is. Hogy te először is nem nevelsz engem, hanem egészen egyszerűen szeretsz és mellettem vagy. Erre én is egészen egyszerűen reagálok. Mindenféle férfimegújító stratégiát egy kicsit félreteszek - és szimplán szeretlek. Úgy, ahogy vagy.
