Anyag nem vész el

Kivettem a könyvtárból a "Tökéletes esküvő" és az "Esküvőszervezés" című könyveket.

Csalódtam.

Székszoknyák, színkombinációk, kit hova ültessünk, mi a feladata a koszorúslányoknak, milyen ruha áll jól, ha túl nagy a melled, galambröptetés, lufik, vőfélyek.

Semmi arról, hogy mi a teendő, ha két hónappal az esküvő előtt elúszik a kijelölt helyszín. Sehol egy kézzelfogható tipp (Kossuth Lajos u. 34., a közért után balra a kis utca, július 3-án épp szabad, olcsó, hangulatos), sehol egy praktikus bíztatás (Hertelendy Klára, szül. Szabó március 7-én esküdött, fergeteges lagzi, ugyan január 21-én még nem volt helyszín). Semmi ilyesmi.

Sőt. Nincsen "Munka mellett mikor szervezzünk vidéki lagzit" vagy "Hogyan győzzük meg a főnökünket, hogy munkaidőben" című fejezet sem. Szóval csalódtam. Nem kifejezés. Kétségbeestem, összeomlottam, lemondó és nihil lettem, ami korábban sosem voltam.

Ez érdekes eredményre vezetett az anyagmegmaradás törvénye alapján (ami nem vész el - jelen esetben anyag = esküvőszervezési lelkesedés -, csak átalakul): B. beindult. Rezesbandát szerzett, délutáni kocsmatúrát szervezett a vendégeknek a templomi szertartás utánra (mondván: ha már a hely szar, legalább a vendégek érkezzenek részegen), és lelkesen ajánlgatta fotós barátját (tudja-e, hogy a tervek szerint a képeken ő is rajta lesz?). Egyszóval átvette az odaadó és lendületes irányítást - amint észlelte, hogy én önként lemondok róla.

Vajon működik az anyagmegmaradás törvénye a háztartási kérdésekben is?

Gyengébbik nem

Gyengébbik nem? Nem. Nem gyenge nem.

Nem érzem magam gyengének, amikor kilenc óra napi munka után egy órán keresztül ütöm a bokszzsákot, félkilenckor bevásárolok, és utána összedobom a vacsorára szánt medvehagyma-pástétomot. Nem érzem magam gyengének, amikor ellenállok a dzsánkfúdnak, időt, energiát és pénzt nem sajnálva eszem, amit eszek. Nem érzem magam gyengének, amikor megyek szembe a világgal. Nem érzem magam gyengének, amikor zokogva tépem le magamról az anyám mártírságát megtestesítő társam kezét a pszichodráma hétvégén. Nem érzem magam gyengének, amikor a meztelen testem látványa remegéssel tölt el egy férfit. Nem érzem magam gyengének, amikor a kezem puha érintése: robbanás, tűzijáték, űrrepülés. Nem érzem magam gyengének, amikor keresztbe dobom a lábam a miniszoknyámban, és a meeting után a kreditmenedzsment projekt úgy lesz re-launcholva a roll-outon, ahogy én akarom. Nem érzem magam gyengének, amikor gyereket szülök. Nem érzem magam gyengének, amikor csipog a telefonom: százezres tétel érkezett a számlámra. Nem érzem magam gyengének, amikor tavasz van. Nem érzem magam gyengének, amikor erősnek érzem magam. Nem érzem magam gyengének. Erősnek érzem magam.

A gyönge nő

„A bombanő az csupa titok, senki se látja, ha kakilok.”
(L’art pour l’art Társulat)

A gyönge nő [bombanő] az gyönge (ahol gyönge nő van, ott gyönge nő van,
ugye). A gyönge nő az kecses. A gyönge nő az szép. A gyönge nő az nem mond
ellent. A gyönge nő az nem beszél. A gyönge nő az nem gondolkodik. A gyönge nő
az mindig friss, ajka rózsaszirom, illata tavaszi szellő, haja selyem, bőre
lédús gyümölcs. A gyönge nő az nem lovagol. A gyönge nő az borsófőzeléket főz.
(Apa meg kocsit hajt.) A gyönge nő az gyermeket szül. A gyönge nő az gyermek. A
gyönge nő az tárgy. A gyönge nő az nem érez, nem öregszik, nem böfög. A gyönge
nő az mosolyog. A gyönge nő az kedves. A gyönge nő az kiegyensúlyozott.

Az erős férfi az erős. Az erős férfi az lovagol. Az erős férfi az
megvéd. Az erős férfi az nemz. Az erős férfi az mindent elbír. Az erős férfi az
parancsol. Az erős férfi az józan. Az erős férfi az okos. Az erős férfi az nem
sír. Az erős férfi az piszkos, arca cserzett, borostás, izmai kidagadnak, szúrós
izzadságszaga körbelengi robosztus testét. Az erős férfi az zabál. Az erős férfi
az jól vezet. Az erős férfi az határozott. Az erős férfi az férfiasan tökéletes.
Az erős férfi az nem fél a kihívásoktól. Az erős férfi mögött a gyönge nő áll.

Hogyan is érthetnék meg egymást, mindketten másra vágynak? Az erős férfi
az gyönge nőre. A gyönge nő az erős férfire. Az erős nő az erős férfira. Hoppá,
de akkor azoknak meg kell érteniük egymást, ja, tényleg.